Eger, nyár, ikonok

Hamarosan injektálom a következő kiSÜLés epizódot. Addig is írok egy kicsit Egerről, mert rég nem hódoltam már grafomániámnak.

Július végén Kedvesemmel lenéztünk Egerbe három napra. Csütörtökön indultunk, reggel hat óra tájban és a bkv reggeli gyanánt laza 12000, azaz tizenkettőezer forintra büntetett, mert volt jegyünk, csak nem volt éppen affinitásunk lyukasztani, mivelhogy Kedvesemnek megállta az órája, azt javítgatta volna, bennem meg épp csak kezdett mocorogni a reggeli kávé. A kallernéni csak egy büntetést szabott ki, történetesen az én nevemre, tehát még rendesnek is tekinthettem volna, ha nem láttam volna benne  a pszichoterror burjánzását. Mindegy, mert végül megúsztuk 3000 forintnak, azaz háromezer forintnak megfelelő ún. "bérletbemutatási díj" leperkálásával. Egyet nem értek: a kezemben ott van két darab szemtelenül drága, tökéletesen ár-értékaránytalan jegy (Drága barátom Macskafejű Bájgúnár erre már réges-rég rámutatott ebben az írásában) és kedves kallernéni, miért nem teszik kilyukasztani, amikor a kis kacsójába nyomom? Mondja meg őszintén, jobb lett volna Önnek, ha én bedugom a szeme láttára a jegyeket a lyukasztóba, majd akkurátusan megmutatom? Ugye, nem lett volna jobb veszekedni, kiabálni, leüvölteni egymás fejét a villamoson, és szidni kora reggel másnak a... Hagyjuk is. Sajnos így is mi nyertünk.

Ezután következett az, ami még nem volt: usque háromórás, migrénes fejfájással csipkézett, hányingerkeltő buszút Stadionok-Eger viszonylatban. Olyan zöldek voltunk mind a ketten, hogy az illető aki  a szállodából elénk jött földönkívülinek nézett minket. Elénk jöttek a penzióból! Ingyenes szolgáltatás volt az autós városnézéssel egybekötött fuvar a szállásig, ahol az étkezőben - szintén grátisz - a vendégek kávét főzhettek maguknak, és akár reggelit is készíthettek. Csinálnám én tovább az ingyenreklámot a panziónak, melyre egyáltalán nem igaz az olcsó húsnak híg a leve mondás, de nem tehetem, esetleg, ha Kedves Olvasómnak Egerbe támad kedve utazni pár napra, írjon nekem villanypostán és akkor ott mintegy ajánlhatom a helyet. A szállásról ennyit, mert a többi dolog, az már csak Kedvesemre és rám tartozik.

Eger városa megdöbbentett minket. Először is azzal, hogy egy hely kivételével nem lehetett jó bort inni. Az utóbbi időben kissé sznobbá váltam ezen a téren. Egész nap hajkurásztuk "A Kocsmát", mindhiába. Pancsborok, tablettások, ecetek tömkelegét kóstoltuk végig. Már-már kezdtünk kétségbe esni: vajon Eger mára mítosz csupán, és ott csak szar bort csinálnak, vagy én nem szeretem a bort, és nem tudom mi a jó. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a híres Szépasszony-völgybe nem mentünk el. A második napra terveztük ezt a programot, de megnyílt az égbolt és ránk szakadt, és ezt mi úgy értelmeztük, hogy egyszerűen nem akarja a Jóisten, hogy mi oda menjük. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ezzel jókora csalódástól kíméltük meg magunkat. Egy másik alkalommal majd meglátjuk így volt-e.

Végül este találtunk rá arra a bizonyos "Kocsmára", ahol mindenféle bor volt, és pincészetek szerint lehetett válogatni, a 100 Ft/dl-es ártól a csillagos égig. Nem voltunk túlzottan eleresztve, ezért csak a szerényebb árkategóriájú borokat kóstolgattuk, nomeg jóféle száraz roséfröccsöt szintén korrekt áron, olyan rosé borból, hogy az csacsogott. itt kivétel nélkül minden vérré vált. Egy mondatban méltatnám a kiszolgálást is: az italhoz percenként hoztak friss popcornt, a pincérek azonnal asztalunknál teremtek, ahogy kiürült poharunk. Elég az hozzá, hogy napjában többször is betértünk ide. Érdemes volt.

Eger másik nagy meglepetése: gyakorlatilag fél nap alatt be lehet járni az egész várost. Az első nap kivégeztük a minket érdeklő nevezetességeket. Spórolni kellett hogy mi maradjon másnapra. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy Eger kis város ugyan, de sok látnivalóval, amire egy hét is kevés lenne. Nem részletezem miket láttunk, mert a személyes tapasztalás híve vagyok, úgyhogy tessék elmenni Egerbe, megnézni mi van ott. Engem kicsit Szentendrére emlékeztetett a város, a sok kis kanyargó utcával, dombokkal, rengeteg templommal. Felejthetetlen élmény volt az ortodox templom (Rácz templom) a fenséges ikonosztázzal, és kisebb ikonkiállítással, a 

templomkertben a temetővel. Már bejutni is különös volt, ugyanis egy múzeum hátsó kertjéből lépcső vezetett fel a templomdombra. a lépcső tetején egy kaput kellett kinyitni, ami a dombtetőn álló kis házban (paplakféleség lehetett) csengetett. Megfigyeltük, hogy az ortodox templomok környékén gyakori motívum a koponya. Itt a Rácz templom kertjében találtunk jó párat a sírköveken. Szentendrén pedig a Belgrád székesegyház épületén lehet ugyanilyen koponyákat látni.

Mivel a nevezetességeken ilyen gyorsan végigszaladtunk, a harmadik napon egy padon ejtőztünk a Dobó téren, hulla fáradtan, egymás ölében fekve. 

Azzal fejezem be a mondókát, hogy Eger, jó volt, szép volt, visszamegyünk majd egyszer bort inni, akkor majd megnézzük a Szépasszony-völgyet is, és még hússzor bemegyünk a Rácz templomba, mert az jó, és mindezek közben majd ott is szeretjük egymást Kedvesemmel, és újabb tapasztalásokkal gazdagítjuk magunkat és a világot.

Nem személyeskedek tovább, térjünk vissza a hétköznapokba, a kőkemény és véres irodalomhoz!

Lássuk mi jön még!

Lehet örülni, még pár nap és újabb sorozat kezdődik a blogon! Az "ortó" általam teremtett műfajában lehet majd olvasni echte falusi történeteket a Kibér családról: Pityu báról, feleségéről Mári nénéről, és rakoncátlan kamaszfiukról, aki internetgerjesztéssel foglalkozik, és - mondanom sem kell - állatira perverz, tökös, vagány csávó.Az egész a mainstream cybernépiesség stílusában zajlik és garantáltan begörcsölnek majd a rekeszizmok. Tessék olvasni!