Ezen a blogon terveim szerint minden lesz, ami csövön kifér: vers, próza, irodalom, elmélkedés, kép, és egyéb érdekességek.
Első bejegyzésemben Annához, Drága Menyasszonyomhoz írt versemet közlöm, mert számomra ő mindennek a kezdete és a vége.
We have landed
Annának
1
a levegő súlyos erre akár az ólom
porlepte agyamban rossz szellemek suhannak
kerregnek
hogy folyton magamba marjak
a végtelen körére felfeszítnek
mereven forgok tengelyem körül
uralkodom
koronám szorít
megroppanok végül
mert így ez nemélet
ellentétek halmaza
pedig én csak szeretni vágyok
csak egyet és csak egyszer életemben
2
két fiatal fűzfa
összefonódva növekszik a parton
a fénybe tovább
3
veled a láthatatlan ellenséget is legyőzöm
fejét vesszük a rettegésnek
és világgá formáljuk önmagunkat
mert vezeték tartja össze szellemünket
a Jóisten rugalmas köldökzsinórja
és örökké táplál minket
egymás zsengesége
2009.02.05., Annavölgy
Karaj vagy, apám (vagy: karaly? Ha már a király sem kiráj...), a jóisten rugalmas köldökzsinórja, meg a zsengeség az (azok) bizony nyíltszíni tapsos szók (szavak, sőt: szókok, tudod, mint a csókok, vagy a hókok, amikor hókokon csaplak, érted, hogy eszterházizzak ekkicsit, ha mán mindjárt a dosztijovszkijt küldöd a fülszövegedben, arany Pupákom), én is kilinkellek magamon, csak most húznom kell próbálni a vérbe, pénteken meg adunk a léleknek, hozd assznyod, én is hozok kettőt, ne legyen már olyan fiúöltöző-szagú intellektus, no.
VálaszTörlés