Lassanként vége a nyári szünetnek. Jó volt, köszönöm szépen. Így újult erővel folytathatom az írást... bocs, most szólt az ügynököm, hogy még el se kezdtem, úgyhogy lejárt az időm. Micsoda szerencse, hogy minden jóravaló farkasnak van irodalmi ügynöke, nem igaz?
Elöljáróban annyit, hogy a nyár nem volt élményektől mentes, volt minden: jó is, rossz is, de végeredményben minden az androgünosz-élményt, táplálta bennem, és táplálja most is. Áramlunk, áradunk otthon és kifelé a nagyvilágba.
A napokban egy érdekes novellacsokrot csepegtetek fel a blogra. Lesz benne egy tarajos sül, néhány sündisznó, nagy csöcsű titkárnő-nyulak, fogazott pinák. Kell ennél több?
Tessék csak várni még egy kicsit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése